Régóta motoszkált már a fejemben ennek a "felnőtt" szaloncukornak a receptje. Ott kezdődött, hogy a szüleim a lehullott gyümölcsökből minden évben pálinkát főznek. De sem ők, sem én nem isszuk a pálinkát az eredeti formájában. Ugyanakkor, egy ideje minden nyáron csinálok "nagyon ágyas-pálinkát",
vagy inkább likőrt. Egyszerűen kimagozom a meggyet, telerakok egy 5 literes befőttesüveget vele, megszórom fahéjjal, szegfűszeggel, és felöntöm pálinkával és 1-2dl mézzel. Lezárom, napos helyre teszem, és a következő egy-két hónap alatt többször összerázom. Aztán nyár végén leszűröm, és a nagyon jó kis vendégváró ital mellett sütikbe, egyéb desszertekbe is kiválóan felhasználható szeszes gyümölcsöt kapok. Na, ez a gyümölcs birizgálta a fantáziámat! Kétféle szaloncukrot készítettem, összesen négyféle módon. Mindegyik töltött. Az egyik a szeszes meggyel, a másik aszalt gyümölcsökkel. Mindegyik verziót tovább opcionáltam, marcipán vagy diós burkolattal, majd mind a négyfélét csokival borítottam. Ugyanez az alapanyag a szilveszteri asztalon desszertként is jól szerepelhet! Csak akkor nem szaloncukornak öltöztetjük, hanem pici bonbon-kosárkákba ültetjük.
Szaloncukor Karácsonyra! Bonbonka Szilveszterre!
